Biztos! Itt van a kért cikk:

A folyamatazonosítás bonyolultságának megértése elengedhetetlen szempont a telemetriás megfigyelés során a rendszertervezésben. A folyamatazonosító (PID) egy egyedi szám, amely minden egyes folyamathoz hozzárendelődik, amikor az Unix-szerű rendszereken, például a C nyelven beépített rendszereken indul.

A PID lekéréséhez betartott egyik funkció a getpid függvény. A szintaxis meglehetősen egyszerű, mivel nem igényel paramétereket, viszont egyszerűen egy egész értéket ad vissza, amely az aktuális folyamat PID-jét képviseli. Most vessünk egy pillantást abba, hogyan szerezhetjük meg programozottan a PID-t C-ben.

    #include <stdio.h>
    #include <unistd.h>

    int main() {
        printf("The process ID is %dn", getpid());
        return 0;
    }

A szükséges könyvtárak felvétele után meghatároztuk a fő funkciót. A fő függvényen belül van egy egyszerű printf parancs, amely a következőt adja ki: „A folyamatazonosító” és a tényleges PID, amely a getpid függvényen keresztül kerül lekérésre.

A folyamat azonosításának jelentősége

A folyamatazonosítás kulcsfontosságú, mivel hatékony és biztonságos kommunikációt tesz lehetővé a rendszer különböző folyamatai között. Biztosítja az erőforrások helyes elosztását és kezelését a különböző folyamatok között. PID-ek nélkül a rendszerfolyamatok kezelése és megkülönböztetése rendkívül kihívást, ha nem lehetetlen feladat lenne.

Használt könyvtárak

Kódunkban két létfontosságú könyvtárat használtunk a PID beszerzéséhez:

• stdio.h: Ez egy fejlécfájl, amely jellemzően a bemeneti/kimeneti feladatokat magában foglaló függvénykészlet deklarációját tartalmazza.
• unistd.h: A Unix szabványos könyvtár rövidítése, tartalmazza a rendszerhívások végrehajtásához szükséges definíciókat és deklarációkat.

Megértésünk elmélyítése érdekében ne feledje, hogy a könyvtárak előre lefordított kódot biztosítanak, amely újra felhasználható, megkímélve a fejlesztőket az összetett kódok újraírásától. Például az stdio.h segítségével egyszerűen kommunikálhatunk bemeneti vagy kimeneti eszközökkel, míg az unistd.h segítségével rendszerhívásokat indíthatunk anélkül, hogy ismernénk a rendszer belső bonyolultságait.

KATT ide

Véletlen számok generálása 2 között C programozási nyelven

A véletlen számok generálásának képessége kritikus lehet bizonyos típusú számítógépes programozási feladatoknál, különösen az algoritmusok tervezésénél, vagy ahol szimulációra van szükség. Ebben a cikkben a C programozás egyik alapvető aspektusába fogunk beleásni, ami a véletlen számok generálása. Feltételezzük, hogy rendelkezik alapvető ismeretekkel a C programozási nyelvről. A C egy erőteljes általános célú nyelv ez nagyobb irányítást és hatékonyságot biztosít a programozóknak, kiválóan alkalmas alacsony szintű programozásra

KATT ide

Persze, kezdjük!

Nyomtatás rózsaszínben egy rózsaszínűre festett nyomtatási utasítás a C programozásban. Ez a programozási feladat nem elterjedt, de elég érdekes, és bemutatja a C sokoldalúságát és rugalmasságát. A feladat egyedülálló, de lehetővé teszi, hogy megértse, hogyan kell manipulálni a terminál kijelző konfigurációit az eléréséhez.

KATT ide

A C programozásban a változó argumentumú függvények kezelése kulcsfontosságú. Képzeljen el egy olyan függvény megvalósítását, amely változó számú argumentumot fogad el. Ez nem azt jelentené, hogy a kód alkalmazkodik az alkalmazás igényeihez, így növelve annak rugalmasságát és teljesítményét? Ma a C programozási nyelv által kínált egyik ilyen fantasztikus funkcióba – a va_listba – belemerülünk az stdarg.h könyvtár egy olyan funkciójába, amelyet az ilyen funkciók kezelésére használnak.

KATT ide

Persze, kezdjük a cikkel:

A myFgets az egyik alapvető funkció a C-ben, amely a felhasználó által küldött bevitelhez szükséges. Ez az stdio könyvtár része, és biztonságosabb alternatívájaként tűnik ki más társaihoz, például a scanf-hez képest, mivel képes megakadályozni a puffer túlcsordulást.

#include <stdio.h>

#define SIZE 100

int main()
{
    char str[SIZE];

    printf("Enter a string: ");
    if(fgets(str, SIZE, stdin) != NULL)
    {
        printf("You entered: ");
        puts(str);
    }

    return 0;
}

A myFgets rövid bemutatásával kezdődően a fenti C-kód a myFgets függvényt használja a karakterlánc beviteléhez a felhasználótól.

Hogyan működik a myFgets?

Az fgets funkciója a karakterlánc beolvasása a szabványos bemenetről (stdin), általában a billentyűzetről. Az fgets függvény nem különbözik a többi bemeneti függvénytől a C-ben három paraméter követelményében: puffer a bemenet beolvasásához, a puffer maximális mérete és a bemeneti adatfolyam, amelyből olvasni kell. Pontosabban, a karakterlánc beolvasása után az fgets egy null karaktert ('') fűz a végéhez.

A fenti kód értelmezése

A fent definiált függvény egy adott méretű (SIZE) karakterlánc (char tömb) deklarálásával indul. Ezután felszólítja a felhasználót, hogy írjon be egy karakterláncot. Felhasználói bevitelkor a feltételes utasítás ellenőrzi, hogy az fgets függvény be tudta-e olvasni a karakterláncot. Ha képes volt rá, akkor a puts funkció segítségével ugyanazt a karakterláncot nyomtatja vissza a képernyőre.

Az fgets, a puffer mérete és a puffer túlcsordulás megakadályozása közötti összefüggés megértéséhez fontos felismerni, hogy az fgets által beolvasott karakterek száma eggyel kevesebb, mint a megadott MÉRET. Ez azért történik, hogy a bemenet végén lévő null karaktert alkalmazzuk.

Releváns könyvtárak és funkciók

A könyvtárak tekintetében az stdio.h az egyik legalapvetőbb könyvtár a C nyelvben, amelyet bemeneti/kimeneti műveletekre használnak. A felhasználási mód olyan egyszerű, mintha a C kód elejére helyezné az #include direktívával.

Ami a kódban használt függvényeket illeti, az fgets ehhez a könyvtárhoz tartozik, a puts és a printf mellett. Míg az fgets kutat, a puts egy karakterláncot ír az stdout-ba egészen a null karakterig, de nem tartalmazza. A printf függvény egy adatsort képez a kimenethez a formátum karakterlánc és argumentumok alapján.

Kérjük, vegye figyelembe, hogy a felhasználótól érkező bemeneti karakterláncok biztonságos és hatékony megközelítése érdekében a myFgets bizonyított eredményekkel rendelkezik a C programozás területén, mivel korlátozza a bemenet méretét, és így megakadályozza a puffer esetleges túlcsordulását.

KATT ide

Persze, bírom ezt a feladatot! Így kezdeném a cikket:

A rendezési algoritmusok a számítástechnika és a programozás kulcsfontosságú részét képezik, mivel lehetővé teszik az adatok hatékony rendezését. Az egyik legegyszerűbb és legintuitívabb rendezési technika a Bubble Sort, egy összehasonlításon alapuló algoritmus, amely ismételten végiglép a listán, összehasonlítja a szomszédos elemeket, és felcseréli őket, ha rossz sorrendben vannak. A tömbön való áthaladás iteratív módon történik, amíg nincs szükség swapokra, ami azt jelzi, hogy a lista rendezve van.

A Bubble Sort nem egy hatékony rendezési algoritmus nagyobb listákhoz, de egyszerűsége miatt gyakran tanítják bevezető informatikai kurzusokon. Annak ellenére, hogy az átlagos és a legrosszabb eset összetettsége O (n ^ 2) rossz választás lehet nagy adathalmazokhoz, mégis praktikus lehet bizonyos felhasználási esetekben, ahol az egyszerűség és a könnyű implementáció többet jelent, mint a nyers teljesítmény.

#include

void bubbleSort(int array[], int size) {
for (int lépés = 0; lépés < méret - 1; ++lépés) { for (int i = 0; i < méret - lépés - 1; ++i) { if (tömb[i] > tömb[i + 1 ]) {
int temp = tömb[i];
tömb[i] = tömb[i + 1];
tömb[i + 1] = hőmérséklet;
}
}
}
}

void printArray(int array[], int size) {
for (int i = 0; i < méret; ++i) printf("%d ", tömb[i]); printf("n"); } int main() { int adat[] = {-2, 45, 0, 11, -9}; int méret = sizeof(data) / sizeof(data[0]); buborékSort(adatok, méret); printf("Rendezett tömb növekvő sorrendben:n"); printArray(adatok, méret); visszatérés 0; } [/kód]

KATT ide

Amikor a programozási paradigmában a rendezésről beszélünk, ez az egyik legkritikusabb művelet, és gyakran szükség van rá alkalmazások fejlesztésekor. Az informatikában a rendezési algoritmus egy olyan módszer, amellyel egy lista elemeit egy meghatározott sorrendbe rendezzük, legyen az numerikus növekvő vagy csökkenő vagy lexikográfiai. Ebben a forgatókönyvben elsősorban a sorozatrendezési problémára fogunk összpontosítani a C programozás területén, annak működésére és arra, hogyan kínál hatékony megoldásokat.

#include
void sort(int array[], int n) {
for (int lépés = 0; lépés < n - 1; ++lépés) { int min_idx = lépés; for (int i = lépés + 1; i < n; ++i) { if (tömb[i] < tömb[min_idx]) { min_idx = i; } } int temp = tömb[min_idx]; tömb[min_idx] = tömb[lépés]; tömb[lépés] = temp; } } [/kód]

KATT ide

Érdekes kihívásnak tűnhet olyan C nyelvű alkalmazás megírása, amely a nap minden percében nyomtat, különösen, ha kezdő vagy a programozásban. Szerencsére a C programozási nyelv számos könyvtárat és függvényt kínál, amelyeket felhasználhatunk a probléma megoldására. Mielőtt belemerülne a probléma megoldásába, elengedhetetlen megérteni, hogy ez a feladat mit takar. Alapvetően a cél itt egy olyan C program megírása, amely egy nap minden percét kinyomtatja, 00:00 és 23:59 között.

KATT ide